Ha valaha is ettünk már olyan pizzát, ami után azt mondtuk, hogy „ennél jobbat csak Olaszországban kapni”, akkor tudjuk: minden egy jó tésztával kezdődik. A feltét lehet akármilyen extrás vagy épp minimalista, ha a pizzatészta nem az igazi, akkor az egész élmény veszít a varázsából. Most megmutatjuk, hogyan készítsünk el egy igazán jó, klasszikus alap pizzatésztát, amit aztán kedvünk szerint variálhatunk.

Nem kell hozzá pizzakemence, olasz nagymama, de még tapasztalat sem. Csak egy kis idő, türelem és jó alapanyagok.

Azért, mert az otthoni pizzatészta olcsóbb, frissebb és finomabb is lehet, mint bármelyik bolti megoldás.
Ráadásul pontosan tudjuk, mi kerül bele – nincs benne tartósítószer, adalék, semmi felesleges dolog.

És van valami egészen különleges abban, amikor saját kézzel gyúrjuk, kelesztjük, nyújtjuk, majd végül rárakjuk a kedvenc feltéteinket.

4 db közepes méretű pizzához elegendő mennyiséget írunk most le, de bátran felezhetjük, ha kevesebbre van szükség.

• 500 g finomliszt (BL 55 vagy pizza liszt a legjobb)
• 7 g szárított élesztő vagy 25 g friss élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 teáskanál só
• 2 evőkanál olívaolaj
• 300 ml langyos víz

Ha friss élesztőt használunk, akkor morzsoljuk bele egy kis tálba, adjuk hozzá a cukrot és 100 ml langyos vizet.
Keverjük el, és hagyjuk állni 10 percig, amíg szépen felhabzik. Ez azt jelzi, hogy az élesztő aktív.

Ha szárított élesztőt használunk, akkor ezt a lépést ki is hagyhatjuk: azt elég a liszthez keverni közvetlenül.

Egy nagy tálba szitáljuk bele a lisztet. Keverjük hozzá a sót is.
Ha felfuttattuk az élesztőt, öntsük a liszthez az olívaolajjal és a maradék langyos vízzel együtt. Ha szárított élesztőt használunk, akkor az mehet bele a liszttel együtt szárazon, és utána keverjük bele a vizet és az olajat.

Egy fakanállal vagy kézzel kezdjük el összeállítani a tésztát. Először csak lazán, hogy minden hozzávaló elkeveredjen.

Most jön a legfontosabb rész: a gyúrás.
Borítsuk ki a tésztát egy enyhén lisztezett felületre, és gyúrjuk legalább 8-10 percig.

A jó pizzatészta rugalmas, sima és enyhén tapadós lesz a végére.
Ne adjunk hozzá túl sok lisztet, még akkor sem, ha ragad egy kicsit – különben kemény lesz a végeredmény.

Ha géppel dolgozunk, akkor a dagasztókar kb. 6-7 perc alatt tökéletes állagúvá varázsolja.

Tegyük a tésztát egy enyhén kiolajozott tálba, takarjuk le egy tiszta konyharuhával, és hagyjuk kelni legalább 1 órán át, meleg helyen.

A cél, hogy a duplájára nőjön.
Ha sietünk, akkor bekapcsolhatjuk a sütőt 30°C-ra, majd kikapcsolás után oda is betehetjük kelni.

Minél tovább kel, annál finomabb és könnyedebb lesz a tészta.

Amikor megkelt, borítsuk ki újra a munkafelületre.

Osszuk négy egyenlő részre, ha 4 pizzát szeretnénk.
Formázzunk belőlük kis gombócokat, és hagyjuk őket pihenni letakarva még 10-15 percig.

Ezalatt elkészíthetjük a feltéteket.

A pizzatésztát kézzel vagy nyújtófával nyújtsuk ki, kb. 25-30 cm átmérőjű körökre.
Ne legyen túl vastag – 0,5-1 cm bőven elég.

Ha szeretjük a vékonyabb, ropogós tésztát, akkor inkább 0,5 cm-re nyújtsuk.
Ha vastagabb, kenyérszerűbb alapot akarunk, akkor hagyjuk kicsit vastagabbra.

• A hideg kelesztés (éjszakára hűtőbe téve) még finomabbá teszi a tésztát.
• A tészta fagyasztható: a kelesztés után gombócokká formázva, légmentesen lefagyaszthatjuk.
• A liszt egy részét lecserélhetjük graham lisztre vagy teljes kiőrlésűre, de így a tészta keményebb lesz.

A jó hír, hogy ez az alap pizzatészta bármilyen feltéttel működik:

• Margherita – paradicsomszósz, mozzarella, bazsalikom
• Sonkás-gombás – paradicsomos alap, sonka, gomba, sajt
• Tonhalas – paradicsom, tonhal, lilahagyma, olívabogyó
• Húsimádó – szalámi, kolbász, bacon, mozzarella
• Zöldséges – grillezett cukkini, paprika, hagyma, feta sajt

A lehetőségek száma végtelen. Minden a kreativitásunkon múlik.

A sütéshez a legforróbb sütő a legjobb. Minél magasabb a hőfok, annál ropogósabb a tészta.

250-270 °C ideális, ha a sütőnk bírja.
A pizza sütőlapra vagy pizzakőre helyezve 7-10 perc alatt készre sül.

Ha nincs pizzakövünk, egy előmelegített tepsi is megteszi.

A sütés végét mindig nézzük: az alja legyen ropogós, a széle enyhén barna, a sajt pedig olvadt és kicsit buborékos.

• Túl sok liszt: kemény és száraz tésztát eredményez.
• Túl vastag nyújtás: a közepe nyers maradhat.
• Túl sok feltét: eláztatja a tésztát.
• Nem elég meleg sütő: a tészta gumis lesz, nem ropogós.

Az alap pizzatészta nem ördöngösség, csak egy kis odafigyelés kérdése.
És ami a legjobb benne: minden alkalommal egyre jobban fog sikerülni.

Ahogy gyúrjuk, kelesztjük, nyújtjuk – kialakul a saját technikánk. A végeredmény pedig: illat, ropogás, élmény.

Legközelebb már nem is kérdés, hogy rendelünk-e pizzát.
Hiszen tudjuk: otthon sokkal finomabb is lehet!

Jó étvágyat kívánok!

Kíváncsi vagyok, hogyan sikerült, szóval írd meg nekem kommentben!

Nagyon köszönöm, hogy itt voltál! Ha tetszett a recept, oszd meg bátran a barátaiddal is!

Ha még szívesen maradnál, nézz meg néhány korábbi cikkünket is — biztos találsz valami érdekeset:

Pofonegyszerű, mégis isteni: így készül a kevert pizzatészta dagasztás nélkül!

Így süss igazi pizzát otthon – Kemencés recept, amit nem felejtesz el!

Kész pizzalap, teljes siker: amit eddig nem tudtál a tökéletes otthoni pizzáról!