Ha már próbáltatok otthon pizzát sütni, akkor biztosan éreztétek, hogy van valami különbség az éttermi pizzák és az otthoni próbálkozások között. Nos, eláruljuk: az igazi titok nem a feltétben van. Nem is a szószban. Hanem a tésztában. Pontosabban a kelesztési időben.

Ebben a cikkben megmutatjuk, hogyan készíthettek igazi olasz stílusú pizzát egy különleges, 48 órás hideg kelesztésű tésztával. Ez az eljárás egyszerűbb, mint hinnétek – csak egy kis türelem kell hozzá.

Jogosan kérdezhetitek: miért kell ennyit várni?

A válasz nagyon egyszerű. A hosszú, lassú kelesztés során az élesztő szépen, lassan dolgozik. Közben lebontja a lisztben található cukrokat, és olyan gázokat, savakat, aromákat termel, amit a gyors kelesztés sosem tud utánozni.

Ennek eredménye egy levegős, könnyű, kívül ropogós, belül puha tészta, ami szinte szétolvad a szánkban.

És ami a legjobb: a gyomrunk is hálás lesz érte, mert sokkal könnyebben emészthető!

• 500 g jó minőségű pizzaliszt (00-ás liszt vagy BL55)
• 325 ml hideg víz
• 2 g friss élesztő (vagy 1 g szárított)
• 15 g só
• 10 g extra szűz olívaolaj (opcionális, de ajánlott)

Ennyi. Semmi több. A jó pizzatésztának nem kell varázslat.

Első lépésként vegyünk elő egy nagy tálat.

A hideg vizet öntsük bele. Ebben oldjuk fel az élesztőt. Ha friss élesztőt használunk, csak morzsoljuk bele. Ha szárítottat, akkor szórjuk rá és keverjük el.

Ezután jöhet a liszt. Fokozatosan adagoljuk hozzá, miközben fakanállal vagy kézzel elkezdjük összedolgozni.

Amikor a liszt nagyjából elkeveredett, adjuk hozzá a sót is. (Fontos: ne az elején, mert az élesztő nem szereti a közvetlen sót.)

Az olívaolajat ilyenkor tehetjük hozzá, ha szeretnénk egy kicsit lágyabb, rugalmasabb tésztát.

Most jön egy kis fizikai munka. De ne ijedjünk meg, 8-10 perc elég lesz.

Tegyük a tésztát egy enyhén lisztezett felületre, és kezdjük el gyúrni.

Figyeljünk arra, hogy a tészta sima, rugalmas, de nem ragacsos legyen. Ha túl ragad, egy nagyon pici lisztet még szórhatunk rá, de ne vigyük túlzásba.

A jó tészta olyan, mint egy babapopsi. Sima, feszes, enyhén ruganyos.

Tegyük vissza a tésztát a tálba. Fedjük le folpackkal vagy egy tiszta konyharuhával.

Hagyjuk pihenni szobahőmérsékleten kb. 1 órán át, amíg a tészta egy picit megemelkedik, de nem kell, hogy duplájára nőjön.

Ez az úgynevezett előkelesztés segít beindítani az élesztő munkáját.

1 óra elteltével borítsuk ki a tésztát, és osszuk négy egyenlő részre.

Mindegyik részt gömbölyítsük szép, feszes kis labdává. Ehhez a kezünkkel húzzuk alá a tésztát körkörösen, míg felülete sima és feszes nem lesz.

Most jön a varázslat.

A tésztagombócokat helyezzük egy olívaolajjal enyhén kikent műanyag dobozba, vagy tegyük őket egy tepsibe, amit folpackkal letakarunk.

Ezután mehetnek a hűtőbe 48 órára.

Igen, jól olvassátok. Nem 4, nem 8, hanem 48 órára. Ez idő alatt a tészta lassan, komótosan kel meg, közben csodálatos ízek alakulnak ki.

A hűtőből kivéve legalább 2 órát hagyjátok szobahőmérsékleten pihenni, mielőtt formázzátok.

Ez nagyon fontos. A hideg tészta nem nyúlik szépen, törik, szakad.

Ahogy visszanyeri a hőmérsékletét, ismét rugalmas és formázható lesz.

A tészta nyújtása

A pizzatésztát kézzel érdemes nyújtani. Nem sodrófával – az kinyomja belőle a levegőt.

Tegyük a tésztát egy enyhén lisztezett felületre, és középről kifelé nyomkodva kezdjük el formázni. Ha bátrak vagyunk, akár a levegőben is megforgathatjuk, mint az olasz pizzaiolók.

A cél, hogy egy kb. 28-30 cm átmérőjű, vékonyabb közepű, de kicsit vastagabb szélű korongot kapjunk.

Feltétek

Na itt aztán szabad a pálya.

Klasszikus margherita? Paradicsomszósz, mozzarella, bazsalikom.

Vagy inkább sonka-gomba? Esetleg pepperoni?

Egy a lényeg: ne pakoljuk túl. A vékony tésztának nem tesz jót a rengeteg feltét.

Sütés

Itt két út van:

1. Pizza sütőkővel vagy samottlappal:
   Melegítsük elő a sütőt 250-270 °C-ra, legalább 30 percen át a kővel együtt. Így kapjuk a legjobb eredményt.
2. Sima sütőlemez:
   Forrósítsuk fel a sütőt maximumra, és használjuk az alsó-felső sütést.

A pizza 6-8 perc alatt elkészül. Akkor jó, ha a széle szépen felpúposodik, hólyagos lesz, és enyhén barna foltok jelennek meg rajta.

• Ne spóroljunk a kelesztési idővel. A 48 óra tényleg kell neki.
• Ha sietünk, a tészta már 24 óra után is jó, de az igazi ízek a második napon jönnek elő.
• A liszt minősége számít. Ha tudunk, használjunk olasz 00-ás lisztet.
• Ne túl sok lisztet formázáskor! Csak annyi, amennyitől nem ragad.
• A sütő legyen forró. A pizza nem szereti a langyos sütőt.

Egyszerű a válasz.

Mert jobb, mint bármilyen gyors kelesztésű változat.
Mert ízletes, levegős, könnyű.
Mert az első falatnál érezni fogjuk: na, ez AZ a pizza.

És ami a legjobb: a munka vele nem több, mint egy sima tésztánál – csak előbb kell elkezdeni.

Próbáljátok ki!

Ha egyszer kipróbáljátok a 48 órás pizzatésztát, utána garantáltan nem akartok majd visszatérni a gyors változatokhoz.

Pizzára fel, gyúrás, kelesztés, és indulhat az olasz életérzés a saját konyhánkban!

Jó étvágyat kívánok!

Kíváncsi vagyok, hogyan sikerült, szóval írd meg nekem kommentben!

Nagyon köszönöm, hogy itt voltál! Ha tetszett a recept, oszd meg bátran a barátaiddal is!

Ha még szívesen maradnál, nézz meg néhány korábbi cikkünket is — biztos találsz valami érdekeset:

Tökéletes házi pizza tészta 6 hozzávalóból – Ennél egyszerűbb már nem is lehetne!

Pizzatészta, ami mindig sikerül – Puha, levegős, és egyszerűen mennyei!

Új kedvenc születik: így készül a tökéletes krumplis pizza!